Fájdalmas Halál
A koromsötét szobában egy lány üldögélt a földön. Fehér, uszályos menyasszonyi ruhát viselt, haját gondos kontyba tűzték. Üreges tekintettel meredt maga elé a semmibe. Vékony, csontos ujjaival a padlón dobolt. Egy csőszerű nyíláson egy műanyag doboz esett ki egyenesen a lány elé. Nemsokára egy kés, és egy pergamen tekercs követte a dobozt. A lámpák vakító fénnyel felgyulladtak. A lány a szemei elé rakta a bal karját, hozzászoktak a sötétséghez, fájdalmasan hatott rájuk a fény. Percek teltek el, mire a lány kék szemei kinyitódhattak, elolvashatták az üzenetet. A vőlegényétől jött, egyetlen mondat állt benne, egy szívtépő mondat "Boldogságot csak halál hozhat". A csőből érkező, ajándék dobozban méreg lapult. A mérget választotta, úgy gondolta rövidebb idő alatt meghal. Tévedett. Az arca lángolni kezdett. Hanyatt vágódott. A végtagjai ütemes rángatózásba kezdtek. A lányt belülről mardosta a tűz, vér spriccelt ki a szájából. A bőre elzöldült. Pokolian fàjt az összes csontja, ízülete, szerve, mindene. Darabokra akart szakadni. Kiabált, sikítozott, ordibált. A rángatózás abba maradt, a teste megfeszült. Halucinálni kezdett, egy arcot látott maga előtt, aki röhögve nézte a szenvedését, élvezte a fájdalmait. Nem járt messze az igazságtól, a vőlegénye tényleg figyelte, habár a szoba mögött lévő helyiségből, egy monitoron keresztül. A lány sok vért vesztett, haldoklott, a teste vonaglott. Nem halt meg, valami nem engedte. A méreg nem okozott halált, csak kínt. A fájdalom alábbhagyott elgyengülve, hullaként terült szét a földön. A vőlegény megnyomott egy piros gombot. A falon lyukak keletkeztek, dőlt belőlük a patkány. Odafutottak a lányhoz, ki voltak éheztetve. Apró, hegyes fogaikat a lány elfehéredett bőrébe mélyesztették. A lány újra, és újra felsikoltott, amennyire ereje engedte, vadul hadonászva próbálta elzavarni a rágcsálókat. Hiába próbálkozott, ha egy elfutott, kettő jött helyette. A lány bőre lehámlott, húsa apró cafatokban árválkodott a földön. A jóllakott patkànyok, hátrahagyva ebédüket, visszatértek oda, ahonnan jöttek. A lány szemeiben alig pislákolt a fény. Mellkasa alig-alig emelkedett meg. Újabb gombot nyomtak, egy nagyobb nyíláson maga a vőlegény csusszant be. A menyasszonya felé hajolt, megcsókolta, majd az utolsó dőfést megadva, a kést a lány szívébe szúrta. Ő lassan felnyögött, és utolsó erejéből a fiú fülébe suttogott valamit. Nem fejezte be, amit mondani akart, a teste elernyett, a szemeiből kihunyt a fény. A vőlegény sarkon fordult, és mint aki jól vègezte a dolgát, mosollyal az arcán kivonult a szobából.